Megkésett anzix a virágvárosból

2013-08-20-3656Talán az volt a baj, hogy túl intenzív volt, túlságosan sokszínű és élménydús. Még ülepednie kellett, meg kellett emészteni. Azt hiszem, valahol ott kellene kezdenem, hogy embert próbáló forróság fogadott minket a cívis városban, ahol karneváli ráhangolódásként egy délutánon át olvadoztunk az iskolaudvar betonján és a sportcsarnok salakján, hogy újra és újra nekikezdjünk az évek óta ismert, mégis hetek óta gyakorolt néhány táncnak, amit a fesztiválozók elkápráztatására szántak a szervezők.

2013-08-20-3720A fejünkre égett kalapnál is jobban emlékszem azonban arra az érzésre, amint Debrecen, Nyíregyháza, Pécs és Budapest képviselői először egymásra mosolyogtak, kezet ráztak és pogácsát cseréltek egymással. Olyan volt, mintha egyelőre idegen barátjelöltek kóstolgatták volna egymást és a süteményeket. Volt benne valami ígéretes, valami hosszabb távra szóló. Egy kimondatlan alku, miszerint mi innentől kezdve márpedig kedvelni fogjuk egymást.

2013-08-20-3723A tikkasztó napra a flashmobnak álcázott kollektív koktélozás nyomta rá a pecsétet. A spontán főtéri táncot a WB-koktél-szüzesség elvétele követte a kéznél lévő garzonba zsúfolódott kéttucatnyi karneválozó számára, ahol a legfőbb problémát az okozta, hogy hogyan férjen el hatnál több táncos egy két négyzetméternyi szőnyegen. Később persze már az is eszébe jutott többeknek, hogy ez másnap azért nagyon fog fájni – tudjuk, Klári, miattunk volt minden.

2013-08-20-3784Bárki is volt a felelős, az mindenesetre biztos, hogy a társaság zöme másnap reggel napszemüveg és kávésbögre mögé bújva igyekezett kerülni az esti elhajlásból kimaradók fürkésző tekintetét. Az pedig csakis a felfokozott várakozásnak és adrenalinlöketnek volt köszönhető, hogy a nagy nap reggelén senki sem késte le a hajnali indulást, és teljes létszámban felsorakozhattunk a karneváli menetet indító utcában. Amit aztán alaposan szemügyre vehettünk, lévén több óránk is volt rá.

25919_583888495000788_707290376_nÁm mielőtt feladtuk volna a várakozást, elindult a menet, és onnantól nem volt megállás. Tánc táncot követett, és a dísztribünökön kívül is minden sarkon műsort adtunk a hálás közönségnek. Táncoltunk az aszfalton, a peronon, a villamossíneken, és úgy általában mindenhol, ahol talpalatnyi helyet és két perc szünetet találtunk. A forró hangulat a katlannak tűnő stadionban csúcsosodott ki, ahol a több tucatnyi táncos a felvonuló menet egyik záróakkordjaként kápráztatta el a közönséget. Hogy mindennek megismétlésére miként voltunk képesek néhány órával később is, az máig rejtély, az viszont biztos, hogy az esti show-t talán a délelőttinél is nagyobb siker övezte. Az éjfélkor a főtéren előadott szerelemvonat-chill factor kombó pedig hab volt a tortán.

Az út mérlege: számos eltáncolt csizmatalp, zokni és nadrág, egész sor vízhólyag, enyhe napszúrás, kiment bokák és persze napokra elég izomláz és fáradtság. Ahogy persze a pozitív oldalhoz tartoznak az új barátok és az életre szóló élmény is.

–Linda

Kapcsolódó galéria

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..