wildbuffalo.eu

Klubnapokon tanult táncok

Tuesday, July 18, 2017

Klubnapokon tanult táncok
Learned dances on club evenings

tovább

Adó 1%-a

Sunday, April 30, 2017

Támogasd egyesületünket adód 1%-ával! — Vadnyugati Táncosok Egyesülete — 18200339-1-43
Support our association with 1% of your personal income tax — Wild West Dancers Association — 18200339-1-43

tovább

WB-CD listák

Tuesday, December 13, 2016

Eddigi Wild Buffalo CD-ink listáit találod meg itt!

tovább

Fellépéseink

Saturday, December 3, 2016

Itt megtalálhatjátok eddigi fellépéseinkről készült beszámolók, galériák és videók listáját. Röviden: mindazt, amire büszke a Wild Buffalo csapata!

tovább

Katalán bajnokság Cavaillonban

Wednesday, April 24th, 2013

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedin

A legnagyobbakkal egy színpadon mérettette meg magát a Wild Buffalo a dél-franciaországi Cavaillonban, ahol a katalán stílus nagy mesterei és rajongói adtak “rendez-vous”-t egymásnak.

IMG_1634 IMG_1623 IMG_5351 11787_2906488357062_550917393_n

Akkor a történések szárazon…
Csütörtök éjfélkor gyülekezés, indulás. Bár fél egykor még Budafokon tankolunk, fotózkodunk, elhatározzuk, hogy tartjuk a tempót és csak nagy szükség esetén állunk meg. 1500 km van előttünk és a teljes éjszaka! A két vezetni szerető (ki érti ezt?!) vagány bölénylány közül először Linda ragadja magához a kormányt, majd Velence tájékán átadja Gogónak. Ébredezünk, kókadozunk hátul, de örömmel látjuk, hogy nem az Agárd környéki Velencéről van már szó. Kb. hétórás utazás a bérelt, szinte vadi új Ford Transitban, mikor letudjuk Olaszországot. Lassan itt a gyönyörű Cote d’ Azur: tenger, napsütés! A kedvünk egyre jobb. Versenybölényeink rendületlenül, nagy jókedvvel gyakorolnak a megállókban a forró betonon is. Esteledik, kb. fél hét, mire megtaláljuk szállásunkat Cavaillontól kb. 10 km-re, Avignon külsőn. Szép létesítmény, emeletes apartmanokkal. Egyszerű, tiszta, pont jó. Még tavacska is van, ahol a kacsák békahangon kuruttyolnak, furcsa francia szokás :-)

Gyors country-outlook öltés és irány a tett színhelye, ahol valószínűleg már nagy az élet, a “Montanások” már biztos tanítanak! Igen, pont ebbe csöppentünk bele, és nagyon igyekszünk, de, de… szóval ez azért kissé más mozgás, idősebbjeink – jelesül én – nagy tisztelet közepette a parkettről levonulnak. Parkett! Szuper, döng ahogy kell, és van belőle vagy 200nm! Körbejárható, a nagy csarnok közepén a színpad előtt, körbe-körbe asztalok ( ebből ezért nincs túl sok )… de a hangulat már megvan, jön a beígért táncrend, mi meg örömmel ropjuk a többiekkel, csak 11 után lankadunk, hisz’ van, aki már több mint 30 órája nem volt vízszintesben és mégis csak versenyezni jöttünk ide. Udvarias búcsúzkodás, mire a Southern Gang a mikrofonba bele, hogy Ciao Hongrie! …akik milyen sokat utaztak, és most nagyon fáradtak! Majd öten egy emberként nagy mozdulatokkal berohannak a terem közepébe, beállnak a a bölények közé és felcsendül a Ciao! Szupi élmény! Mi..együtt…velük… sokan nem tudják a táncot, azok körbevesznek minket, tapsolnak…néha mi is elhibázzuk a nagy meghatottságtól (legalábbis én teljesen megzavarodok, hogy amíg én egyet, gyorsan, nagyon koncentrálva, addig mellettem Julien hármat, mint a hurrikán, frissen fürgén, mosolyogva :-) ). Nagy figurák ezek a “gengesek”! Kissé kacskaringósan találunk haza, a fáradtságtól szinte le sem ér a fejünk a párnára, már hajcsi van.

Másnap jó, hogy Gogóék közértet keresnek, mert mi meg készülünk a szülinapjára és lesz is nagy meglepi, torta meg gyertyafújás, aji – ahogy azt kell. Gogo örül, tortát vág, mi is örülünk, meg nyomjuk magunkba a tiramisut, meg Réka kókuszgolyóit. Hogy legyen? – ma pihenni kell, versenyre hangolódni, de azért táncolni is kéne, meg kis séta is jólesne Avignonban. Na először Avignon, a pápák városa (gyönyörű, gyönyörű, hangulatos, középkori, szuper kikapcsolódás), majd haza pihizni, aztán irány megint a csarnok.

Este pontban 9-kor, a Montanások bemutatója után kezdődik a VERSENY. 35 csapat, mi vagyunk a 23.-ak! Na de addig hogy? Gyakorlás a különteremben, átöltözés, egyes bemutatók megnézése… hol tartunk? Jaj, ők nagyon jók voltak, jaj, jaj… Szóval van izgalom, de azért egyre higgadtabb a fíling. Megcsináltuk, megtanultuk, begyakoroltuk, ez van, ez már nem lesz több vagy kevesebb… és most előadjuk, mert tudjuk, vagyis tudjátok!

Gogo, Linda, Zsolti, Gergő!… most már lazulás, mosoly, és álljatok sorba a színpadnál, már csak három banda és Ti jöttök! Csilla végigkíséri őket, Teca videokamerával bal oldalon, én (Zsu) középre becsúszik a parketton a színpad elé a telcsivel. Olgi vigyáz a cuccokra, jaaa és Sári! A 17 fős zsűri között, biztos ő is izgatottan várja az övéit.

Minden tekintet a színpadon, amikor Gergő fellép balról, jobbról jön a hátfalra a fényfelirat: W I L D B U F F A L O, és felcsendül az ismerős Batter!

Gyerünk bölények! Jó, Jó, ez is jó, megvan, OK, Jól van… együtt vannak a lábak, megvannak a fordulások, mosoly, – ok az is rendben – tuti a kalapfogás, fordulás, együtt a zenével… jó a kirúgás, na már csak a meghajlási ceremónia… jajaj a zene még mindig megy, na jó már halkul… (nem a mi vágottunkat rakták be, a csuda vigye el). Na mindegy, hibátlanul sikerült!… és ez a lényeg! Nagy taps, szinte hallani lehet a színpadról lejövők szívéről lehulló köveket. Nagy az öröm, mindenki gratulál… most már ünneplés, lazítás, jöhetnek a félretett szülinapos üvegcsék, poharak….

Kb. este 11 fele vége a versenynek, jön a mai táncrend, örömtáncok, jó a hangulat… éjfél elmúlik, mire eredményt hirdetnek. Szépen sorban a 3. helyről indult…2…1… hát nem voltunk benne, a nagy neveké a dobogós helyek. Mi 14. lettünk, nagyon boldogok vagyunk. Első saját koreográfia, első jelentős verseny, első komoly megmérettetésünk, és az európai élmezőny első felében vagyunk!

Hajnal 4-ig táncoltunk!

Másnap csomagolás, és szép helyek – mint Cannes, Monaco – érintésével haza. Hétfő délelőtt landoltunk Budapesten. Óriási köszönet a két táncos-versenyzős és szuperül vezetős bölénylánynak, hogy épségben hazahoztatok minket!

…akkor Voghera? :-)

–Zsu

—————————————-

Vannak pillanatok az életben, amiket nem töröl ki az emlékezet. Hosszú évek múltával is felidézzük őket: a körülményei, fényei, formái, hangjai, illatai, ízei, mozdulatai egy nagy érzéssé állnak össze.

Cavailloni hétvégénk ilyen pillanata volt a következő: a színpadot elhagyva, a nézősereg oldalvizén sétálva látjuk, ahogy jön szembe az egy órára közös anyukánkká vált alelnöknő, egyik kezével utat törve magának, másikkal a szemét törölgetve, majd a nyakunkba borul és azt hüppögi: olyan büszke vagyok rátok!

Felsorolni is nehéz, mi minden volt ebbe a pillanatba sűrítve. Benne volt a hetek óta tartó drukkolás, biztatás, aggódás és kíváncsiság. A sok “Kész van már?”, “Mikor láthatjuk?”, “Milyen lett az ing?”, “Hogy fogtok bevonulni?”, “Cseréljetek inkább helyet!”, “Nem fordultok egyszerre!”, “Most már sokkal jobb, mint a múlt héten!” – és az összes, ezekhez hasonló mondat.

Benne voltak az elhúzódó útvonaltervezés és szálláskeresés vitái és kompromisszumai. Benne voltak az összefeszülések és feloldódások, az igenek, a nemek és a talánok. Benne voltak az izzasztó próbák, a feszülő izmok, a kicsavarodó végtagok és az összes fáradtság, kialvatlanság, lemondás, feladás és újrakezdés. És persze benne volt valamennyi egyszerre eltalált dobbantás hangja, a biztató tekintetek látványa és a halkuló zenével kirobbanó taps csengése is.

Különösen benne volt a fellépés előtti izgatott óra magányos gyakorlása, a zene helyetti számolás, a kukák látványa a háttérben, az előadóterem beszűrődő zajai és az olyan mondatok, mint a “Teljesen egyszerre csináljátok!”, “Nagyon jó!”, “A többiek eddig mind bénák voltak!”, “Ti vagytok a legjobbak!”.

Vannak pillanatok az életben, amik kitörölhetetlenek. Az a pillanat, amikor az előadás után siettél felénk a tömegben, Zsuzsi, az bizony beégett.

–Linda

Kapcsolódó galéria

Versenytánc leírása: Batter
Versenytánc videófelvétele: Batter-video

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedin

Beszámolók, Hírek.

2 megjegyzés

  1. Zsuzsa:

    …szusss Linda, öregszem, már megint jönnek a könnyek…ez a hétvége nekem is beégett….Na de komolyan, akkor én most meg megírom a dokumentarista változatot:-)
    Pusza Nektek! ..és köszi az élményt!
    Zsu

  2. Concord:

    …..Köszönet!!
    Fellépőinknek a remek szereplésért.
    De legnagyobb köszönet szerintem, ami kimaradt a beszámolóból, az nem az ottani könnyek,hanem az itthoniak.A csapat itthon maradt tagjainak jár, akik egyéb okokból nem tudtak részt venni ezen a nagy rendezvényen,de ugyan úgy a szívük megszakadt hogy nem lehetnek ott.
    Én nekik köszönöm,hogy biztosították a maroknyi csapat sikerét.
    Türelmükkel,hozzáállásukkal,mert ehhez kellett nagy kitartás.
    Concord

Hagyj üzenetet

Be kell jelentkezned a kommenteléshez.