Vendégségben a Saltarellónál

Vajon délután háromkor hány telefonhívást kell bonyolítani, ha egy két órával később Pozsonyba induló autót akarunk bölényekkel megtölteni? Nos, pontosan az ülések számával megegyezőt. Hiszen az elvakult csordatagok az első hívásra ugranak, ha közös táncról van szó.

A Wild Buffalo utazó nagykövetei ezúttal a szlovákiai Saltarello táncegyüttesnél tették tiszteletüket egy formális és informális találkozó erejéig. Bár pozsonyi barátaink nem csak a cowboytáncot próbálgatják, szívük azért alapvetően a country-ért dobog, a közös nevezőt így nem kellett sokáig keresni a két csapat között. A próbateremben tánctanításért tánctanítás járt – vittünk is, hoztunk is, jutott is, maradt is. Azt pedig már rég megtanultuk, hogy a zene és a tánc nemzetközi nyelve minden határt és kulturális különbséget eltöröl.

Az este informális része természetesen fehér asztalnál, barna sör és kofola mellett zajlott, ahol nem csak hasznos tanácsokkal láttuk el a Szlovákia táncos pionírjainak számító barátainkat, de egy kis kölcsönös nyelvlecke után az egyik legfontosabb női téma, a legjobb fogyókúra kérdéskörét is megvitattuk. Meglepő módon a csorda ezúttal sem került ágyba hajnal előtt, de ezt is megszokjuk lassan. Nemzetközi hidakat építeni – úgy tűnik – egyre jobban tudunk, úgyhogy a táncos lábú pozsonyiakkal a jövőben is számolunk.

–Melinda

Kapcsolódó galéria

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..