wildbuffalo.eu

Klubnapokon tanult táncok

Tuesday, July 18, 2017

Klubnapokon tanult táncok
Learned dances on club evenings

tovább

Adó 1%-a

Sunday, April 30, 2017

Támogasd egyesületünket adód 1%-ával! — Vadnyugati Táncosok Egyesülete — 18200339-1-43
Support our association with 1% of your personal income tax — Wild West Dancers Association — 18200339-1-43

tovább

WB-CD listák

Tuesday, December 13, 2016

Eddigi Wild Buffalo CD-ink listáit találod meg itt!

tovább

Fellépéseink

Saturday, December 3, 2016

Itt megtalálhatjátok eddigi fellépéseinkről készült beszámolók, galériák és videók listáját. Röviden: mindazt, amire büszke a Wild Buffalo csapata!

tovább

Western Farsang

Thursday, February 5th, 2009

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedin

Bravó! És újra: Bravó Bölények! 2009. január 31-e különleges nap volt az Erzsébetligeti Színházban: Western Farsangot szerveztünk! Fellépett a Wild Buffalo, zenélt a Don Attila Band, Kaszab Tibor és még sokan mások!

Pontos cím: Erzsébetligeti Színház – Corvin Művelődési Ház
Fellépők voltak: Kaszab Tibor,  Wild Buffalo LCDon Attila Band, Főnix (ex-Echo), A.B.S.Z. (Illés-Fonográf)

A színház már fél hat körül kezdett megtelni és alig hittünk a szemünknek, hogy sorra jönnek és miattunk vannak itt. Mint utólag kiderült, 460-an voltunk jelen, azaz mondhatom bátran: teltház volt! Kicsivel este 6 után a sort Kaszab Tibi kezdte. A magyar Johnny Cash már első taktusaival Mátyásföldre varázsolta a hamisítatlan country-érzést. Hangját egyszerűen nem lehet megunni: akik még nem ismerték, azért, akik pedig ismerték, azok pedig ugyanazért halkultak el és élvezték Kaszab Tibi előadását. Habár egyedül volt a színpadon, betöltötte azt, nem volt hiány egy pillanatra sem.

A Wild Buffalo táncbemutató bőven 19 óra után kezdődött, egy 50 perces show-val. Pisti avászkodása már többeknek ismerős képet adott, ami itt újdonságként szolgált: a figyelmet egy pisztoly-dördüléssel vonta magára a színpad közepén. Eltette fegyverét, és behívta a többieket a színpadra. Első körben hatan táncoltunk el két számot, sorban: Pisti, Dopi, Timcsi, én, Vera és Jojo álltunk fel. A 21 szám elsője a Honky Tonk Fix volt, amit Copperhead Road követett.

A bevezető után bejöttek a többiek is és három sorban felállva, 26-an táncoltuk végig a számok jó részét. Az egyes dalok között kis szünet volt, legújabb és egyik leglelkesebb tagunk, “Outlaw” mondta be a táncok címeit. Habár mi a színpadról keveset hallottunk belőle, a közönség felé egy egységes, kiváló előadást produkáltunk. A közös táncok közül a sort a Texas Stomppal kezdtük, aztán jött a God Blessed Texas és a C’est La Vie. Körülbelül itt oldódhatott fel a társaság, habár ez a felvételeken nem látszik, ott állva érezhetővé vált, hogy az izgalmakat félretéve mindenki a tánc élvezetére tudott koncentrálni.

A táncokat ahogy előadtuk, mindig erős taps fogadott minket. Megtelt az Erzsébetligeti Színház, részben kalaposokkal, de jó részt “laikusokkal”, akiknek szólt a bemutató. Lehet, hogy ezért izgultunk kicsit jobban, de lehet, hogy azért, hogy elférjünk a színpadon – minden esetre ez egyáltalán nem látszott rajtunk. Jött egy nagy régi kedvenc, a Canadian Stomp Shania Twain zenéjére. Aztán megszólaltak a dobok és már táncoltuk is a Kelly’s Cannibals-t, aztán az Irish Stew-t, a Country Walkin’-t, majd a sort az egyik szembetáncunkkal fejeztük be, a Róka Mókával.

Ezután következett az “átmeneti” blokkunk, amiben sokan maradtak, átrendeződve, néhányan viszont kiálltak. Összességében viszont ugyanúgy betöltöttük a színpadot. Számunkra nagy kedvenc tánc jött, a Good Times, amit egy szívdobbanásra léptünk mindannyian. Átmeneti táncok voltak még a nagy kedvenc, Trail Of Tears, emellett a Cotton Pickin’ Morning, a Tush Push , a Blue Rodeo , a Celtic Connection és a Redneck Woman is. Amikor jött az újabb váltás, akkor a második sor levonult, és újra maradtunk hatan az első körből.

Bemutattuk hatan az Ain’t Goin’ Down-t, a Porushka Paranyát, és az én örök kedvencemet, a Doctor, Doctor-t is. A finálé pedig egy körös, páros tánc volt, a Ridin’, ahol mindenki táncolt egyszerre. Habár nem kört, hanem ovális alapot jártunk, a felvételek visszaadják azt a dübörgő hangulatot, amit ott táncosként megéltünk.

A fellépésünket követően rövid tánctanítást vezettem le, amíg Don Attiláék előkészültek koncertjükre. Egy nagyon mutatós, de annál könnyebb koreográfiát magyaráztam el, az Itty Bitty-t, amit legjobban Alan Jackson Little Bitty című számára lehet eltáncolni. Fantasztikus, számomra sohasem felejthető élmény volt: ahogy a színpadon léptem egyet jobbra és mondtam is, előttem mintegy 80 ember lépett velem együtt! Linedance-esek és nézők vegyesen álltak fel sorokba (volt vagy 12 sor egymás mögött) és lépkedtek az instrukciók hallatán. Miután jól ment szárazon, elpróbáltuk zenére is – nagyon mutatott! Hiába, ez az a fajta tánc, ami akkor mutat igazán, ha sokan táncolják együtt.

Ezután játszott a DAB, aminek zenéire linedance-elhettünk egy további órán át. Megtelt a színpad előtti üres terület és egyszerre mintegy 80-an, 100-an táncoltak egyszerre. Volt lehetőségem táncolni így azokkal – most már – barátainkkal (meséltem, akinek csak lehetett Christine-ről), akik Ausztriából, Bad Ischlből érkeztek erre a rendezvényre. A többiek is hiába voltak kimerülve, más klubok táncosaival együtt ropták a nagyrészt már ismert dalokra. Ferrymoore, Victor, Don Carlos és Don Attila zenéje vitte a prímet. Nagyon jók voltak a fiúk! Már várjuk, mikor hallhatjuk őket újra együtt játszani.

DAB-koncert végén Indián újonnan felkért, hogy tanítsak az átmeneti időszakban, amíg az A.B.S.Z. felkészült. A kérés az volt, hogy legyen könnyű, de mégis, valami igazán linedance-es tánc. Hirtelen felindulásból elsőre a Watermelon Crawl jutott eszembe, így gyorsítottan letanítottam a most már nagyrészt értő közönségnek. Hát, életre szóló élmény volt az is, amikor a népes tábor az “I Can Dance” lépéseit óriási karmozdulatokkal kísérte. Mindenki úúú-zott (ilyenkor mindig csak annyit mondtam: “Hangeffekt jön”), az egész színház rengett az úúú-zó emberektől.

Végül következett a Főnix és az A.B.S.Z., ahol közreműködött Lantos Kata. Sokan maradtak bulizni, hiszen olyan zenéket játszottak, amik nagyrészt örök slágerek. Tovább tartott végül, mint az eredetileg meghirdetett éjjel 11 óra, de ezt senki sem bánta. Lantos Kata több Koncz Zsuzsa dalt énekelt el, bár nekünk a leginkább szívünkhöz közeli volt érdekes: a Rose Garden első szavait hallva rohantunk a táncparkettre, ahol elroptuk az erre való táncot.

El tudnám viselni, ha ilyen bulik-rendezvények nem életünkben egyszer, hanem néhány havonta lennének. A visszajelzésekből egyelőre annyi kiderült, hogy nem csak nekem volt felejthetetlen 2009. januárjának utolsó estéje. Sok ilyet! 😀

–Gogo

Videóink a fellépésről:

WesternF 1. rész   —   WesternF 2. rész   —   WesternF 3. rész   —   WesternF 4. rész   —   WesternF 5. rész   —   WesternF 6. rész   —   WesternF 7. rész

Kapcsolódó képgaléria

Big Lali galériája

Sheriffkoma galériája

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedin

Beszámolók, Hírek.

Hagyj üzenetet

Be kell jelentkezned a kommenteléshez.