Oké, tehát ilyen érzés szülőnek lenni. Ülni a nézőtéren, számolni, hogy hány csapat van még hátra a mi falkánk kölykei előtt, aztán a helyéről kiugró szívvel, remegő kézzel és könnyekkel küszködve ordítani, hogy yeeeeeehaaaaw! Hogy hajrá, gyerekek! Hogy mutassátok meg nekik! Hogy ti vagytok a legjobbak! Hogy a szívünk legmélyéről szurkolunk nektek! És hogy végtelenül büszkék vagyunk rátok!