Katalán Country Szentély, azaz az El Barn

A szél nem fújt Barcelonában – csak a fél csorda Gézába kapaszkodott, hogy el ne fújja. Az eső nem esett Barcelonában – úgyhogy nem ezért menekültünk be az első kávézóba a tengerparton. És a vihar se tombolt Barcelonában – vagyis nem egy villám csapott bele a repülőbe, ugye nem azt láttuk. Úgyhogy semmi izgalom nem volt.

Viszont a KCSZ, vagyis a Katalán Country Szentély tényleg gyönyörű (azaz az El Barn d’en Greg – a szerk). Már majdnem annyira szép, mint a CsM, vagyis a Csónakház Mulató a WEF alatt. Amúgy tényleg szép! A kaja viszont – meg kell hagyni – isteni jó volt. Ettünk is. Volt is rá időnk, mert bár annyi jó zene és tánc ment, sajnos nem tudtunk egyet se – akkor még!

De nagyon aranyosak voltak a házigazdák, mert odajöttek hozzánk és alig 20 perc beszélgetés után találtunk „egy” olyan számot, amit mi is el tudtunk velük táncolni. Sunbeam, na de az milyen Sunbeam volt!

Az esti bulival kapcsolatban pedig csak annyit, hogy az ember sokszor hiába teszi bele a szívét-lelkét valamibe és bármennyire is szeretné, hogy sikerüljön valami, nem mindig jön ki úgy a lépés, ahogy azt szeretnénk!

Úgyhogy kiittuk a teljes sangria készletüket és megpróbáltuk ezt a tequila készletükkel is. Viszont mondom: jó volt látni a formálódó, új összetételű bölénycsordát. Összetartás, biztatás, szeretet; ahogy végig fogták egymás kezét-patáját (és nem csak a repülőn – imádkozva)!